Na.

elkezdek mostmár írni, mert elég sok dolog felgyülemlett így lassan másfél hét alatt.nem ígérem hogy mindent le fogok írni, próbálok csak a legviccesebbekre visszaemlékezni.

szoval 28án megérkeztünk autoval este 8ra.elég izgalmas út volt, szlovákiában láttunk egy nagyon jó kis benzinkutat ahol jópénzért lehetett tankolni, bár a kocsiból nem szívesen szálltam volna ki.mellékelek majd képet -ha kitalálom hogy hogy kell-

szóval így kell- aham! Ezenkívül a városban lófráltunk a kis szüleimmel, közben elintéztem a dolgokat a hivatalban, a polgár mester jenő úrral. Az egyetemre is sikeresen beiratkoztam ugyh alles in Ordnung. Kaptam 100euro Welcom pénzt ugyhogy jó dolog ez az egyetem. Szüleim itt tartózkodása alatt került megrendezésre a Fest zum Tag die Deutschen Einhet című programsorozat, aminek keretében sok sört ittünk és még több kolbászt ettünk, vagy fordítva. Ja a koli az tök jól néz ki, 3 ágyas szobák vannak amiben egyedül vagyunk, saját fürdőszobával. Elég jól nézki, közös konyha van, amiben nincs semmi ugyhogy fazék lábos meg minden ilyesmit be kellett szerezni. Aztán vasárnap reggel elmentek a szüleim, elbúcsukodtunk kicsit pityeregtek, de én persze nem! aztán elkezdődött a Nagy Élet. vasárnap már egyedül jártam a várost,egyedül eszegettem, iszogattam, nem volt nagy élémény, eléggé el is keseredtem. Nem jó egyedül világot látni. Pláne elveszettnek éreztem magamat, mivel internet sem volt. A házi néni győzködött h várjak pár napor mire többen jönnek a koliba mert ha párosan fizetünk be a netszolgáltató cégnél, akkor olcsóbban jön ki az egész. ugyh vártam. Már a tököm tele volt hogy senkivel ne mtalálkozom a koliban, mintha vmi kísértet ház lenne, ha bárkivel is találkoztam az orosz volt, és nem nagyon állt köszönésre sem a szájuk, szoval eléggé reménytelen volt a dolog. AZtán egyik nap lementem a portára h elkérjem azoknak a szobáknak a számát ahol laknak és még nincs internet, hogy bekopoghassak, hátha valaki szövetezik velem.Amint visszaértem a szobámba és indultam vna kopogtatni, vki nálam kopogtatott. Legnagyobb meglepetésemre egy lányka állt ott aki szintén netet akart vna aszerezni, és a 2 mondat után ki is derült, hogy bizony ő is magyarországról valo. ugyh ez volt barátságunk kezdete. És nagyjából innen is kezdődik az igazi Berlini élet........