Berlin

 Másnap sem maradtunk tétlenül. Egy nagyobb és kevesebb alkohol tartalmú vásárló korútra indultunk. 2 kartondoboznyi élelmiszert szereztünk be, amikkel hazafelé jól el lehetett szórakozni. Erről készült pár foto is, amit meg lehet tekinteni a picasa albumban. Ezután a szánthóék féle mennyország saláta készítése következett. Kurva finom lett, ez csak nekem nem volt meglepő, hahaha. De tényleg sikert aratott, köszi apu! Ezután hajnal 4ig Kés/alattot néztünk, sajnos nagyon rákaptunk, brutális. de ezért szeretjük. Másnap szintén nem hagytuk magunkat ellustulni, a szomszédos környéket jártuk be,Grünewald votl a cél. Jó kis kertváros. Aztán irány a Potsdamer platz. Kipróbáltuk a jeges csúzdát. Felfelé menet majdnem visszafordultunk annyira félelmetesnek nézett ki, de miután leértünk, csak a pénz tartott minket vissza attól hogy még vagy 10szer lecsússzunk. Ezek után vettünk némi borocskát az esti kés/alatt nézéshez, és persze megfőzzük a lencselevest, mert hát anélkül nincs új év. Amúgy vicces volt mert miközben erről trécseltünk hogy hogyan kéne majd megcsinálni stb,egy néni odafordult hozzánk aki héber könyvet olvasott (mellékinfó), hogy vigyázzunk az itteni zöldségekkel, nem olyan jók mint otthon, Magyarországon. És mindezt persze magyarul mondta. Tiszta vicc, sehol sincs az ember biztonságban.Másnap kezdődött a suli, szörnyű volt. Bár lehetett találkozni végre a többi kis erasmusos gyökér biológussal. Én is ilyennek tartom magam amúgy. Kicsit a könyvtárban tanultam, váll veregetés. Kedden detto suli reggel 8tól 12ig, haza, kaja, német 2től 6ig, majd hoppá. kihagytam vmit. Zoli. Hétfőn este jött egy email, Bessenyei Zoltántól hogy Dánia jön dolgozni de előtte beugrana Berlinbe. Mondom király, gyere. Úgy volt hogy reggel jön de abból 11lett, ugyhogy végülis együtt kajáltunk vmit, bementem németre, addig ő feltalálta magát. Aztán belevetettük magunkat az éjszakába. Nekem volt egy kis problémám,az étteremben megmaradt kaját elcsomagoltattam, nem tudom hogy ez proszto dolog-e, de bakker, kaja, szentség. Na és kajás dobozzal nem olyan buli bulizni, ugyh valahova el kellett rejteni. Szerencsé ez az állomásokon nagyon jól kivitelezhető csomagmegörző címen. Nem volt nagyon semmi kiírás hogyan működik, de gondoltam nem olyan bonyolult ez. Ez még fontos momentum lesz... Szoval ezek után tényleg 100%osan fel voltunk készülve az estére. Útközben andit is összeszedtük. Most nem írom le hogy jártunk de 6 kocsmát kipróbáltunk. Szegény zoli elég kész volt 13 óra vezetés után de azért birta, csak hazafelé aludt be. De nem nagyon tudott magáról. Vicces volt, ismét egy magyarral is sikerült találkozni. Vagy legalábbis egy olyan bácsival aki tud magyarul. Épp az andival beszélgettünk magyarul, zoli nem tudott magáról. A bácsi meg odahúzódik közel hozzánk mondván ő is akar kicsit gyakorolni. Elbeszélgettünk az otthoni dolgokról, nagyon képben volt az úr a politikában, egy baja volt  azt mondta hogy , kellene neki egy magyar vén spinkó kicsit többet gyakorolni a magyarnyelvet. Haláli fazon volt. 

SZerda, suliba bementem utána meg a csomag megörzős kajámért indultam. Odamegyek a szekrényhez, legfölső polc, legkisebb fakk, kis kiírás, 25 euro ha ki akarom nyitni. Mondom mi a retkes fa van? Kétszer körbejárok mindent hátha írnak valamit erről, mégis hogy kéne fizetnem nekem 25 eurot.Egy kis táblát találtam, ami azt írja hogy a késedelmi díj ennyi. Dehát én nem késtem semmi, benne voltam a 24órában. Próbálkoztam még a kulccsal, fordítottam jobbra-balra, semmi. Mondom, nem érdekel rohadjon meg ott a kaja, szerencse hogy nem a táskámat vagy valami fontosabb cuccot tettem be. Gondoltam benne hagyom a kulcsot, majd fizet aki kiváncsi. Elindultam haza aztán eszembe jutott mivan ha azt hiszik hogy vmi bomba van benne. Annyi ilyesmit lehet hallani, gyorsan visszamentem, megpróbáltam mégegyszer kinyitni, semmi. Megkerestem az infopultot, persze először rossz helyre mentem, de aztán sikerült egy szerencsétlen séta nénit felállítani az infopult mörül hogy segítsen. Mondta hogy szokott lenni ilyenrendszerhiba, hogy túl számolja az időt. Mondtam magamnak, jaj dejo akkor nem én vagyok szerencsétlen. Oda adom neki a kulcsomat, tessék néni, nyissa ki. Rá néz a kulcsra, a szekrényre, két különböző szám. Mondja hogy talán ez a baj, erre én, az nem lehet hát nem vagyok hülye tudom h hova pakoltam, emlékszem én mindenre, egy kulcsot vettem el ami szekrényben volt nincs itt hiba. Erre kiderült hogy az a kurva állomás totál szimmetrikus és egy teljesen ugyan ilyen elrendezésű hely van a másik oldalon. Majdnem elsírtam magam, de tényleg. Ez az egész tortúra egy kurva kajamaradékért. Persze a néni is jól kinevetett, mert a kulcsszám tényleg passzolt a szekrényszámhoz, és semmit nem kellett fizetnem. Hello Szánthó FLóra vagyok. 

CSütörtök péntek suli 10től 5ig, ezt az órát azon nyomban le is adtam, egy ez tömbösített lett volna, halál időpontban, vizsga febr28, amikor megyek haza...vicces. Pénteken nem tudom mit csináltunk, szombaton Balkan beats, jött a kis dán csaj manja a dresdai csapatbol, igy négyen vágtunk neki az éjszakán mert közbe éva is megérkezett. Volt egy borunk ( a sok másik melett) ami magyar volt, köszi Zoli. Nem bírtuk kinyitni, mindennel próbálkoztunk, de olyan szép volt az üvege hogy mindenképpen meg akartuk inni, ezért elvittük magunkkal. Gondolván hogy majd vmi fritz kinyitja nekünk. ( erről jut eszembe ezen a héten vettük meg a jegyeket fritz kukibráner koncertre) Bementünk egy éjjelnappaliba, szegény bácsi úgy megszenvedett vele, már verte a falba a palackot ( ez egy jó szó) és 10perc után kinyílt. A bácsi volt az első aki beleihatott, úgy gondoltuk ez így fair. persze pohárba töltött. Örült is hogy magyar bor. Na ezután megittuk, elrejtettük az a szép üveget egy hóbuckába ástuk. Nincs több csomagmegörzős sztori. A buli jó volt, ugyan az volt mint múltkor, a számok sorrendje sem volt más. Elég ciki. Aztán 3kor haza, a szép díszes üveggel. A metron meg kérdezte egy srác ez milyen üveg. Mondom szép magyar boros üveg. Erre máris rákezdett, oh igen sziget fesztivál király. Budapest a legjobb hely, mi hol lakunk, mondjuk budán többnyire, erre a srác akkor ti gazdagok vagytok? Vicces volt, szegény rossz irányba jött de nem akart leszállni olyan jót beszélgettünk. Persze részeg volt meg be is volt tépve, de elvoltunk. Németül beszéltünk amúgy, ritka pillanatok egyike. Nemis. Vasárnap egy kis szülinapozásra voltunk meghívva, a tandenpartnerinnünk barátjának bulijára. A buli előtt a mauer parkba mentünk széjjel nézni a kis zsibi piacra, de semmi értelmes dolgot nem lehetett találni, nem voltak túl sokan, nagyon szar idő volt. A buli: Kellemes kis társasjátékozás, evés ivás. Iszonyat jó volt. Nálunk voltunk házibulizni még régebben ha emlékeztek még. Szintén későn sikerült hazaérni, mert hát meg kellett várni az éjfélt akkor volt az igazi szülinap.

következő hét, semmi különös suli, haverok, spanolás. Suli elég nagy szívás, utolsó héten amikor itt leszek végig reggeltől estig gyakom lesz, plussz szóban a vizsgák. Élmény.CSütörtökön bunker látogatás volt a program a kis erasmusdiákoknak szervezve.ELég uncsi volt, egy teljesen steril alagut rendszerben voltunk, semmi vérnyom semmit rettenetesség. Utána elmentünk a magyar ottani szimplába, bár ne tettük volna. BUNKO MAGYAROK. egy magyar csaj volt a kiszolgáló, megkérdeztük kedvesen hogy beszél-e magyarul mert ott magyarok dolgozni elvileg csak multkor nem sikerült összefutni velük, erre bunkon válaszolt ja. oké, akkor ezt meg ezt kérnénk. az nincs kérj mást. ja és nagy kegyesen belement hogy magyarul rendeljünk. amikor távozni készültünk még fejenként a 8 euros fogyasztáson túl egy eurot le akart rólunk gombolni mondván hogy egy srác elkezdett zongorázni, ergo élő zene, fizess. dehát akkor szerelt össze amikor mi elmentünk, és miért nem előbb szólt? bunkó picsa. Ezután csavargás evés ivás, koktél stb. egész korán hazaértünk.

 Nagy szünet után folytatom kedvenc blogotokat! Gondolom már a sok vizsga között alig vártok egy kis felüdülésre. Hát jó hírem van számotokra srácok, újabb bejegyzés következik.

Rögtön az új év első napjával kezdeném. Annak is a tavalyi részével. Szóval a karácsonyi otthon töltött időt a 12 órás vonat úton idefelé sikerült kiheverni, és még egy könyv is kivégzésre került. Jó volt újra látni a várost, a megszokott kis utcákat a kis buszomat ami mindig haza visz bármikor és bármilyen állapotban. (ami persze semmi különlegeset nem jelent) Ez Berlin volt. Egyébként szar volt otthon, ha szabad ilyet mondanom. Az egyetlen királyság az volt hogy láthattalak titeket, bár az sem volt egy nagy volumenű dolog de legalább..A magyar emberek bunkók és sajnos rühellem őket. A kis europai túránk alatt elég sok mindennel találkoztunk, bécs felé menet majdnem kiraboltak minket, a nyugatiban én mondtam meg a pénztáros néninek hogy mikor megy a vonat amire jegyet szeretnénk váltani és még sorolhatnám, de ez az állandó elégedetlenség is olyan magyar szokás, úgyhogy most ezt hanyagolom is. Szóval szilveszter, én már 30án itt voltam, pakolásztam és vártam Andi barátosnémat, akivel megbeszéltük hogy Brandenburgi kapunál köszöntjük az új évet.6kor landolt a gépe, úgyh addig én elintéztem a bevásárlást. Ami közel sem bizonyult olyan egyszerűnek. Elmentem a kaisersba ami a legközelebb van, hát az orrom előtt zárták be. Mondom oké, csesszétek meg, van a másik bolt a kedvencem ami mindig nyitva legyen szó vasárnapról ünnepről, bármiről. Hát most nem, a biztonsági őrök már nem engedtek be. Ekkor egy kicsit kezdtem mérges lenni, és bevallom őszintén azt mondtam hogy : "Berlin, baszd meg, utállak!" Ilyet még ittlétem alatt nem mondtam, de hamarosan kiderül hogy ezt is miért bántam meg. Szomorúan egy órás utazgatás és rohanás után csalódottan kullogtam hazafelé amikor megláttam egy 24 órás boltot ami nyitva volt. (Ez a házunktól 15 percre volt, míg a másik két boltot bejártam ez előtt kétszer elmentem) Betértem oda, csomó pezsgő, sör pia stb. Mondom hallelujja, aztán megnéztem az árakat. Pezsgő 6 euró, mondom najó akkor minimálba nyomjuk. Mentem a pulthoz láttam kis piákat , gondoltam megkérdezem mennyibe kerül hátha belefér a költségvetésbe. Kedves török büdös bácsi mondja: kis berentzen 4 euro. Mondom én, hát akkor köszi nem kell, erre a bácsi széles vigyorral beletett a kis szatyromba egyet. Ez a sok megpróbáltatás után iszonyat jó húzás volt tőle, úgyh a sors kiegyenlítette a számlát, és még a busz is akkor ért a megállóba mint én ugyh berlin, téged nem lehet utálni! 

Najó ez volt a bevezetés, most pedig in medias res, Andi én Kinai csaj neki vágtunk a városnak. Itthon kicsit ittunk, élménybeszámoltunk, zenéltünk. Rohadt nagy tömeg volt a városban, az S-bahnokra sem lehetett már felférni,illetve már csak nagyon nehézen. Mindenhol nyomatták a tüzijátékokat, pia és szemét mindenhol. ELég sok részeg volt de tökre nem zavartak senkit, annyira jól beolvadtak a többiek közé. A brandenburgi kapunál én nem tudom hány ember volt de iszonyat sok. Az öregtől kezdve a kis gyereken át, annyira békésen megférnek egymás mellett, senki nincs felháborodva, senki nem anyázik, ha vki fellő mellett egy tüzijátékot megmosolygod és kész. Mindenki figyelt a másikra, nem tudom hogy mennyi baleset volt, de szerintem nem túl sok. Tényleg az volt az egészben a csodálatos hogy tényleg mindenki ott, a társadalom minden rétege felvonult, és együtt ünnepeltek. Nálunk hol van ilyen? Mikor? SOHA. Nem akarok most ilyen magunkat lehúzó dolgokat írni, de akkor is. Ez szomorú. Pedig budapest is franko kis hely, csak hát, na, hát igen, mi nem passzolunk a városba. Elkezdődött a tüzijáték, 15 perces volt,elég látványos kellemes, a német himnuszt nem hallottam, azt kicsit hiányoltam bár lehet hogy csak a fülemmel volt baj. Aztán elkezdődtek a koncertek, német kis megasztárosok, tv bemondok, party zenék. Aztán a fő szám. DAVID HASSELHOFF, megjelent. Élőben, fekete garbóban és bőrnadrágban. És elénekelt egy számot, 10percen át. A tömeg őrjöngött, én egy kicsit meg is könnyeztem.Frenetikus volt, extázis. Aztán megint party zene, aztán el kellet mennünk pisilni. Szomorú ,de igaz. 20perc séta után találtunk egy kocsmát ahol volt hely, persze a mosdóhoz sorba kellet állni mert mégsem voltak olyan gyorsak a fiuk(mint ahogy mondták) akik bevágódtak elénk az egy személyes WCbe. Ezek után próbáltunk visszavergődni az epicentrumhoz, de a rengeteg hó és víz az utcákon teljesen kedvünket szegte, pláne hogy már 3 óra volt. Így élményekkel gazdagodva, emelet fővel hazakullogtunk.

 kezdődött péntekkel..

Találkozunk Vikivel, az itt élő fél magyar tandempartnerinnünkkel, és ellátogattunk az itteni Szimplába. Bakker, hát óriási volt. Mármint hogy nem nagy volt hanem király. Ittunk fröccsöt, ettünk igazi hazai palacsintát, a pálinkát sem vetettük meg. A pincérek magyarok voltak, úgyhogy velük is lehetett beszélgetni. Ha kint maradnék még több félévet, tuti hogy itt akarnék dolgozni. Tényleg irtó hangulatos volt az egész. 10kor találkoztunk és jól elbeszélgettük az időt( Viki magyarul mi meg németül beszéltünk), 3 után értünk haza. Nem tudom hogy írtam-e már de rettenetes hogy itt minden annyira későn kezdődik. Ha egy rendes szórakozó helyre akarsz lemenni, 12 előtt tényleg senki nincs ott, 1,2 körül érkeznek az emberek. 

szombat

Az előző napokban terveztük a Dresdai csapattal hogy bevesszük Berlint is közösen. Belevetjük magunkat az éjszakába. De előtte mindenképpen meg akartunk nézni egy Muzeumot ( Museum für Photografie) ami fakultativ lett volna. Hárman gyűltünk össze erre a programra, és ketten (a két francia) írtak facebookon (mert ott lett ez szervezve) hogy este jönnének ők is valamit meginni. Úgyhogy abban maradtunk hogy majd kommunikálunk menetben közben. Letudtuk a muzeumot ami kurva jó volt. Volt mikrofotográfiai kiállítás, ami mikroszkóppal készített fotókat jelent, mivel szakma beli volt a dolog, különösen élveztem, volt Helmut Newton kiállítás, az is kurva jó volt (szóismétlés?) A dresdai muzeum látogatásokhoz híven ez is a vicceskedés jegyében telt. Ezek után a közeli karácsonyi vásárt látogattuk meg, forralt bor!!!!! Kipróbáltuk azt a kaját amit soha többé nem akarok enni, cukorba mártott, kandirozott gyümölcs. Rettenetes. Én csokiba mártott banánt ettem, ami nem volt rossz, de kurva sok volt és tömény. Sajnos a többiek nem kerestek minket, úgyhogy az esti kocsmázásból koncert lett, mert a dán csajnak (Manja) volt egy koncertre jegye, ugyhogy odamentünk de csak ketten mert aki még velünk jött egy másik karácsonyi partira volt hivatalos. Mielőtt a koncertre mentünk volna megvettem a vonatjegyünket a kinai csajjal ugyhogy 19én este 22: valamikor várható az érkezés Bp-re, ugyh másnap aki alkalmasnak érzi magát, eljöhet velünk várost nézni. Németül tudók előnyben. A koncert nekem 20euromba fájt..kicsit sok de kurva jó volt (szóismétlés?) kicsit olyan volt mint a FLorence at the machine. Az egész hely pedig az volt amit már ezer éve megakartam nézni, ugyhogy minden össze jött. Pláne hogy a koncert után Balkan Beats volt, https://www.youtube.com/watch?v=q0UqzHG3f-M pont ezen voltunk csak idén. Nem fogyasztottunk túl sokat mert elég fáradtak voltunk, ezért egy energia italt ittunk ami itt nagyon trendi, de nem ám redbull vagy monster.. Ez valami kegyetlenül szar keserű izé volt (club mate) aminek olyan íze volt mintha egy csikkel teli hamutálbol kipréselték volna a nikotin levet.  VÉgül egy Dönerrel zártuk a napot, mert Döner macht schöner. 

 Lassan közeleg a karácsony, az evés ünnepe. Mivel itt eléggé érdekes dolgokat szoktam enni, ezért úgy határoztam hogy pár napra hazamegyek. ( érdekes dolgokat úgy kell érteni hogy nem rossz, sőt inkább finom. csak furcsa vagy az elkészítési mód vagy a hozzávalók. például a leggyorsabb ebéd így néz ki : levesnek vízforralás a teafőzőben, mirelit zöldség kiolvasztás mikroban, fazékban rizsfőzés kelbimbók mellett, majd amikor mind kész van a rizses kelbimbos levet nem öntjük ki, mert vacsorára abból lesz a leveles.) 

Szóval hazatérek, de kicsit még homályos hogy pontosan mikor is. Anyuék kijönnek ide hozzám még egy hétre, hétfőn érkeznek. Kíváncsi leszek hogyan fogunk elférni a kis szobámban. De annyira kis aranyosak hogy nincs szívem szállodába küldeni őket. Meg persze anyukám azt ígérte hogy majd kitakarít helyettem. De ezt nem én mondtam neki!

Szóval szombaton elindulunk haza, csakhogy nem hárman fogunk utazni hanem négyen. Jön velem egy kinai csaj a koliból, akivel már régebben elkezdtük tervezni a Dresdai utat. Ami egyébként majd meg is fog valósulni, egy kis Lipcsével karöltve. Szóval  vele beszélgettem és mondta hogy karácsonykor nem tud mit csinálni mert Spanyolországba, Franciaországba ment volna a barátnőjével, de a kedves barátnő ezt lemondta. Szegény kínai csaj így érthetően inkább ekkor akarna Dresdába menni, de mi meg ugye otthon leszünk. Úgyhogy innen jött az 5let. Prágát én is meg akartam nézni, de senki nem hajlandó velem eljönni, mert vagy van már foglalt repjegye vagy csak simán kurva lusta. Ő is szívesen utazna errefelé, így logikusnak tűnt hogy eljön velünk Prága felé, és mi ketten majd ott leszállunk. Eltöltünk ott pár kellemes napot, mondjuk kettőt és utána szeretett Budapestem felé vesszük az irányt. Majd ő eltölt kis fővárosunkban pár napot és utána jön vissza Berlinbe, én meg maradok valameddig. Szilvesztert mindenképpen Berlinben szeretném tölteni, úgyhogy 30 előtt már el akarok indulni.

Ennyi izgalom azt hiszem elég lesz mára nektek. Úgyhogy ennyi

hamarosan találkozunk

 Kicsit megcsúszva, de most következzen a beszámoló Drezdáról:

Busszal vágtunk neki az útnak ami normális esetben 2óra. Nem normális esetnek számít ha leesik 20cm hó, ha baleset történik az autópályán. Kifejezetten extrém eset ha ezek párosulnak egymással. Ennek eredménye egy 6 és fél órás út. Öröm az ürömben hogy ez idő alatt legalább megismerkedhettünk egymással. A buszra várva még Berlinben 4en lányok már elkezdtünk dumálgatni, a szokásos körkérdés, HOGYhívnak,Honnanjöttél,Mittanulsz. Ezek után a buszon 4en együtt is ültünk közvetlenül a finn fiúk előtt. Egyik lány amerikai, Taylor másik dán Manja, egy török Yarkin és végülis én. Von Ungarn. ( egyébként vicces mert néha a sok kérdést megelőzve úgy mutatkozom be hogy Flora von Ungarn. sokan úgy értik hogy ez a teljes nevem. de azért mindig tisztázom magam.) A buszon jó sokat dumáltunk, barkóbáztunk mindenki beszélt a saját nyelvén. Végre jó érzés volt hogy valaki tudta, a magyar nyelv nem rokona se az ukrán, se az orosz se a lengyel se a cseh és se egyik szlovák nyelvnek sem. Persze ezt csak a finnek tudták, de legalább ők...A többiek meg ki lettek okosítva.

Sajnos a csúszás miatt nem tudtuk az aznapi programot teljesíteni,így a városnézésből csak egy karácsonyi vásár megtekintése maradt. Ami egyébként Németország legrégebbi vására. Persze mi a megbeszélt időpontról elkéstünk úgyhogy négyen vágtunk neki a városnak. Útközben még egy leszakadt négy fős társasággal futottunk össze, így már nyolcan barangoltunk. Próbáltuk a többieket elérni, de nem sikerült egymást megtalálni így mi is egy kocsmában kötöttünk ki. A város másik végén. Ugyanis Dresda 2 részből áll. Neustadt meg Altstadt. A kettő között pedig a Duna, ja nem, Elba. Mi az Altstadtban laktunk, ahol  voltak a fő nevezetességek, Frauenkirche, Opera. Neustadtban inkább az éjszakai élet ami virágzó. Hazafelé kb 40percet gyalogoltunk úgy hajnali 2 körül. Mínusz tizenegy fokban.

Másnap korán kelés,reggeli és indult a nap. Múzeum, ami régen egy kastély volt (Neues grünes Gewölbe) Ez utóbbi négy kiállításból állt, nekem legjobban egy foto kiállítás tetszett,Moholy-Nagy Lászlóval. Meg persze még sok más művésszel. Volt még a törökökről kiállítás és egy csecsebecséket bemutató gyűjtemény. Az inkább vicces volt mint érdekes. Végig a dán lánnyal nézelődtem, ugyanis megvárt amikor a ruhatárba vissza kellett mennem a jegyemért. Vicces volt az egész, sokat röhögtünk, elég hamar egy hullámhosszra kerültünk. De hát valaki tudja hogy milyen velem múzeumba menni..:D Sorra került aznap a Frauenkirche megtekintése is, ami kívülről volt csak szép. Láttunk róla egy filmet is, ugyanis a második világháborúban szarrá bombázták, és csak a 90'es évek végén építették újjá. Ezek után karácsonyi vásár, forralt bor és kolbász. Egyébként nem szeretem ezeket a vásárokat. Tele van mindenféle bovlival, drága, és kurva sok ember van ott. Emiatt fél óra után 4en megint lemaradtunk a többiektől. Kis keresgélés után inkább a saját fejünk után mentünk. Elég sok mindent meg is néztünk, kávéztunk majd hazakullogtunk vacsira. Danach mentünk az Operába, ahol egy modern és szórakoztató darabot néztünk meg. Sajnos csak a felénél vettem észre hogy feliratozva is van -rutintalan opera látogató vagyok- úgyhogy tényleg csak a felétől volt élvezhető. A darab ha esetleg valaki utána nézne: Gisela! oder: Die merk- und denkwürdigen Wege des Glücks. http://www.semperoper.de/de/oper/repertoire/spielzeit-201011/detailansicht/details/54884/besetzung/118.html

Ezután szintén belevetettük magunkat a Nachtlébenbe. Egész jó kis helyet sikerült találni. Volt csocso  biliárd meg sör. A csocso asztalok mind üveg nélküliek voltak, és prímán lehetett velük játszani. Sajnos eléggé szarul ment de hát aki nem látta a csúcsformámat az is el volt ájulva tőlem. HA-Ha-Ha. Aztán táncika ivás, fotozkodás majd haza.

Másnap újabb muzeum látogatás, most egy képgaléria volt soron. Ezt is a dán csajjal futottuk végig, mert nem volt elég időnk. Viszont ígyis sokat nevetgéltünk. 

Hazaúton mindenki aludt, miután elkértük egymás telefonszámát, emailcímet.

Ha minden összejön akkor szombaton találkozunk megint egy kis Berlini Nachtlébenezésre. Előtte meg múzeum a dán csajjal:)

 Múlt héten fedeztem fel egy bioszos francia pajtásommal együtt hogy lehet menni Drezdába, az Orbis nevű erasmus programokat kitaláló csapat szervezésében. Suli után mentünk is jelentkezni, mint kiderült 1 héttel a jelentkezési határidőn kívül. Így sajnálatos módon várólistára kerültünk. Annak is a hatodik helyére. Tehát ez egy hete volt.

Tegnap, az az kedden volt a német órám, ahol nagyon jó fej mindenki meg aranyos,úgyhogy végre meg is szerveztünk egy közös ivászatot. Persze én mondtam hogy hova menjünk mert számomra ez elég meglepő, de alig találkozom olyan emberrel aki ismerni Berlint kicsit közelebbről is a nevezetességeken kívül. Én meg egyedül is meg később a többiekkel rengeteg helyen voltunk már. Szóval söröztünk ami mindig jó, de most különös jó volt, ugyanis elég sokat beszélgettem egy kínai csajjal, aki a kolinkban lakik de nem szoktam túl sűrűn látni, és nagyon kedves volt, lehetett érteni is hogy mit mond, úgyhogy abszolút kellemes társaság volt. Még mielőtt a lényegre térek megemlíteném hogy megállapítottuk 1 lengyel és egy cseh lánnyal hogy mennyire vicces hogy Berlinben be lehet fizetni egy retró autós túrára ami abból áll hogy belepréselnek egy TRABANTBA és körbe utazod a várost! Nálunk meg ez teljesen normálisnak számít, hogy az emberek trabanttal közlekednek. 

szóval a lényeg hogy a sörözésből a kínai csajjal együtt jöttünk haza, be is vásároltunk, gyalogoltunk kurva sokat a mínusz 7fokban, és megbeszéltük hogy együtt megyünk Deresdába, mert hát az Orbisnál nincs már több hely. Nagyon lelkesek voltunk, telszám szoba szám csere stb. Aztán hazaérkeztem, gép bekapcs stb, yahoo, levél, kedves Flóra van hely Dresdába. gyere velünk király lesz, ORBIS. Na mondom ilyen nincs, most beszéltük meg hogy leszervezzük, erre meg jön ez.Aztán ma bementem és megkérdeztem, és megvolt még a hely, úgyhogy befizettem magam...Nem tudom hogy jól döntöttem-e mert szegény kínai csajjal mi lesz? Végülis el tudok menni még egyszer Dresdába, amikor jönnek a magyar pajtások is,remélem nem lesz mérges, és tényleg össze tudjuk majd még ezt hozni.Aztán mire hazaértem ma, megint egy kedves email várt, a kedves bioszos francia pajtás Jérémy,hogy menjünk együtt Dresdába, neki már nincs is kedve az Orbissal menni..Hát bakker,nem igaz hogy nem tudott előbb szólni, mert legalább őt ismerem, meg akkor jöhetett volna a kínai csaj is (Wu Huirong), és jó kis bandázás lett volna.Valószínüleg nem fogom már visszamondani a befizetett szervezett utamat, de annyira jellemző h hetekig nem történik semmi, aztán bummmm egyszerre jön minden,a lehető legrosszabb sorrendben.

Nem tudom mennyire volt érthető a dolog,nekem is néha át kell gondolnom akár többször is hogy mi történik néha velem..

A lényeg hogy dec 3,4,5 Dresdában vagyok. (elvileg)

 A parti nagyon király volt!! A házigazda félvér magyar lányű8viki) nagyon aranyos volt velünk, rengeteg embernek bemutatott minket, nagyon kellemes volt a lakás is. Baromi sok spanyol meg török volt, akik igencsak sajátosan beszélik a német nyelvet. Például amikor megkérdeztem valakit hogy honnan jött azt válaszolta h Türkey ami így hangzott: -Türkkáááj, én meg ezt Stuttgártnak hallottam. Pedig elég jellegzetes török figura volt.Szóval jó sok emberrel lehetett beszélgetni, mindenki számára nagyon érdekesek voltunk, ugyhogy nem unatkoztunk. Ittunk, táncoltunk sokat, persze csak spanyol zene ment, az a nyálasabbik fajta, de túl lehetett élni. Olyan 5 körül indultunk haza, de tényleg nagyon király kis parti volt, nagyon rám fért már..

 nagyon izgalmas estének nézünk elébe! tegnap érkezett az email, miszerint egy házibuliba vagyunk hivatalosak. egy kedves lány hívott meg minket, engem meg az Andit, de Andi sajnos nincs itt Berlinben, ugyhogy az Évával megyünk, a másik kolis magyarral. 

A házigazdát pedig onnan ismerjük, hogy van az egyetemen egy program, miszerint, ha regisztrálsz, és beírod h milyen nyelveken beszélsz, és melyiket szeretnéd gyakorolni, akkor ennek megfelelően keresnek neked egy partnert. Ez a tandem program. Na és így találtunk egymásra a leányzóval. Német anyanyelvű és magyarul tanul , eddig 2-2 email váltás volt, ugyhogy most fogunk először találkozni. Vikinek hívják a csajt, és a nagymamája magyar. Magyarul tőle tanult( aki vidéki), de nem tudott sokat gyakorolni. Magyarul szoktunk levelezni, nagyon aranyosakat szokott írni, vicces látni hogy valaki a mi nyelvünkön próbál kommunikálni. Remélem este németül fogunk beszélni. Huh, remélem jó este lesz! majd megírom az eredményt :)

 Itt volt a kis Gáborka egy hetet, 8 éjszakát. Nagyon izgalmas és mozgalmas és hatalmas és borzalmas és (más mas végő jelzőt nem tudok, Ti?) volt.  Elég sok kötelező látványosságot megnéztük, ha szakadt az eső, ha nem. Sok finomat ettünk, sok finom sört ittunk. Többet nem tudom mit mondhatnék, gondolom a képek elég hatásosan az arcotokba lettek tolva facebookon. A kísértet járta elhagyatott vidámparkba beszökés elég adrenalin növelő volt. A potsdami esti kiruccanás sem volt rossz, ahol az erdei bringások halálra rémisztettek, meg ahol az utcán két magyar szőke kedves hölgy ránk ordított h : "Hé, ti is magyarok vagytok? " nagyon rokonszenvesek voltak, pláne hogy valami oltári hülyeségről beszélgettünk éppen akkor, ugyh kicsit talán ciki is volt. Beleszagultunk a Berlini éjszakába, a legmenőbb party helyeken szeleteltünk ,de TÉNYLEG! ugyh respect Gábor! meg azért is amiért az indiai kajáldában megetted a mango leves felét, meg a mangós mogyoros hús, hús részét! 

 jó kérdés.

Múltkor az történt velem, hogy vettem egy szeletelt 400g-os sajtot és mikor otthon a hűtőbe akartam betenni akkor vettem észre, hogy tiszta romlott az egész. Pedig egyáltalán nem kelett volna annak lennie. Ugyh másnap a német óra után visszamentem a boltba, kicserélni. nagyon kedves volt mindenki, körülbelül három ember keze alatt megfordultam, amikor a végső fázisban egy bácsi egy lapot töltött ki, majd egy határozott mozdulattal felém nyújtotta a tollat. Majd udvariasan megköszöntem, és mondtam hogy elnézést de ez nem az én tollam. A bácsi elég idegesen megrángatta a fejét, és mondta hogy tessem aláírni azt a lapot. Ennyit a német humorról. De ne aggódjatok nem maradtam végül sajt nélkül

 Berlin karácsonyi lázban ég.

Hétfőn minden kis karácsonyi bolt kinyitott, minden 10méteres mikulás, őzike, ólomkatona hóember fényáradatban tündököl.A legforgalmasabb utcák fasorain kivilágított betlehemi csillagok pompáznak, vagy csak egyszerű égősorok fényesítik be a járdát és az ott parkoló autókat. Ami persze Mercédesz vagy Bentli vagy Béemvé. Ja vagy Porse. Minden egyes téren, amiből itt egyébként iszonyat sok van, millio kis faházikó áll, ahol lehet kapni kerámia nyakláncot, mézeskalács bögrét meg ugyan ezt fordítva, meg kolbászt meg mindent amit el lehet képzelni. Persze az indián árusok, énekesek idáig is eljöttek engem idegesíteni. Nem mintha nem lenne elég bosszantó az hogy semmilyen téren nem lehet átmenni, mert tényleg annyira sűrűn vannak a kisházak hogy egy embernyi hömpölygő sor fér el, és abba becsatlakozni egyenlő a halállal. Ja meg persze óriási ízléstelen felöltöztetett medvék is vannak mindenhol, ami engem csak a puruttyás pedomacira emlékeztetnek. 

Szóval így néz ki mostanában berlin, majd ha több kép összegyűlik, megosztom mindenképp, mert egybk nem is annyira csúnya néha ez a karácsonyi giccs, de majd eldöntitek ti is.

 Na hello!

most írhatnékom lett ugyh megpróbálok jó sok mindent leírni. Először a szokásos kis gyökérségekkel kezdeném!

Tököm tele van hogy mindenki azt írja ki fészbúkra hogy esik hó. Itt is esik és akkor mi a gyík van? Sőt tegnap is esett meg az előtt is. Amúgy valószínűleg azért ez kirohanás, mert megnéztük a Facebookos filmet, és kiaksztott. Meg ez az egész szarság. A "kiraktban élés". Bár itt nincs annyira kelettje ennek, nyilván mert tök kevés embert is ismerek, inkább az otthoni akaszt ki.de tök jó hogy ezt most megosztom a világgal. Igen, mert nekem ti 3an jelentitek a világot. gondolom ennyien olvassátok ezt. akik hozzá is szóltak már a dologhoz.

igazából most csak úgy random írom a dolgokat ami eszembe jut, talán majd mindjárt írok Berlinről is. Amúgy most tökre csíp a szemem, mert eldugult a lefolyom, és kaptam port, ami ezt majd megszünteti és eléggé erős, ugyh most nyitott ablaknál ülök, tejet szürcsölök és imádkozom hogy ne vakuljak meg.

Ma rengeteg alsóneműt mostam ki,kézzel. fene se akarja h mindenki ezeket bámulja amikor kint száradnak. A jó sok alapos sikálástól viszont meg lejött a bőr a kezemről, és a mosóportól meg begyulladt. És a gennyes gyógyulás folyamata alat,t meg a fehérneműkből származó szöszök ragadtak bele. szép az élet

vannak új képek picasán. ezen kívül semmi izgi. erasmus buli fos volt. hazaöttünk akkor amikor vki a tánctér közepére hányt.- ez még péntek este volt-

ma is volt suli, reggel 8tól.viszont ma korábban is indultam mert eléggé eldugott helyen voltak azok az épületek ahova mennem kellett. Előző nap megkérdeztem a kis mentorkámtól Moritztól hogy mivel érdemes odamenni, meg hogy egyáltalán nagyjából hol vannak ezek a termek. Azt mondta h elég bonyolult ugyhogy GPS koordinátákat megadva, kikerestem a GOooglemapsből. Átmentettem a telefonomra és azzal navigáltam. Fél 8 előtt már ott voltam, szakadt az eső, néztem a kis telefonomat de odataláltam szerencsére. Az első épület meg is volt. Hatalmas vöröstéglás nagyon szép épület volt, az előadó is nagyon jól nézett ki. Szerintem volt vagy 100 éves ott minden. Pont akkor jött a tanár amikor én is ,meg is jegyezte hogy kicsit korán jöttünk de neki ez volt az első napja a HUmboldton, mondtam hogy gyakorlatilag nekem is . Jófej volt egyébkent. AZ óra negyed kilenckor kezdődött, Bevezetés a Biokémiába. Ezt már otthon egyszer megcsináltam, csak érdekességből vettem fel. Tökre jól tudtam követni az óra menetét, baromi sokat jegyzeteltem, és nagyon vicces volt németül is leírni azokat a definiciokat amiket már itthon megtanultunk. Az óra végén szépen elindultam megkeresni a másik termet. Na azzal már meggyűlt a bajom. Szakadó esőben néztem a kis telefonomat -szerencse hogy nem ázott be- találtam egy helyi térképet, de sehol sem írták h hol van a terem/épület ami nekem kell. Vissza mentem a főútra kimentem az egyetem terültéről hátha kívűlről kell bemenni de semmi. Egész egyetem környéke egybk átípítés allatt áll, ugyh tiszta sár volt. A tököm tele volt az egészel, már csak 5 perc volt az órakezdésig, és a semmi közepén álltam. Megláttam egy épületet gondoltam hogy bemegyek, legalább ne ázzak már szarrá, kicsit olvasgatok stb. Erre amikor beléptem az orrom előtt volt az a terem ami kellett nekem. ALig akartam elhinni hogy ekkora mákom volt. Ez is jó terem volt, velem szemben egy tehén csontváz. -az állatorvosi egyetemnek is van itt csomó épülete-. Szépen eltelt ez az óra is (Fizikaikémia), erre már kevésbé tudtam koncentrálni, ugyh csak a dián lévő dolgokat írtam le szorgosan. -a végén már aztse- A következő órám egy U-bahn megállóval odább volt és egy óra szünet is volt előtte, ugyh beültem egy kávézóba, szerencsére Starbucks ezen a környéken nincs...ugyh egy normális kávét is tudtam inni. Fél órával az órakezdés előtt odamentem a teremhez, megettem a kis szendvicsemet, és arra gondoltam h miért nem találkoztam még eddig kis bioszos errasmusokkal..Eszembe jutott az egyik francia srác a Jérémy, sztem tök vicces ez a név. Amint ezen röhögtem magamban, már ott is termett a srác. Tökre megörültem h nem kell egyedül lennem egésznap, meg persze tudunk németet is gyakorolni. SZóval tök jól elbeszélgettünk,de még nem mentünk be a terembe lévén hogy egy srác ült ott. Kb egész után 25 percel az a srác is kijött és ment volna el, de mi gyorsan leszólítottuk h WTF van már? Mondta hogy nagyon úgy tűnik hogy elmarad az óra...Már megint, én nem tudom mivan ezekkel. Ja, egybk meg tök vicces volt hallgatni hogy mindenki arról beszélt hogy milyen volt a nyári szünet.- nekik ugye ez az első hét a suliban-

Ezek után elindultam haza, gondoltam sétálok is egyet mert közben az eső is elállt. Elindultam a Term.tud muzeum felé, megnézni hátha lesz vmi jo kiállítás vagy előadás amire a hozzám érkező látogatokat is elcipelhetném -Orsi, GÁbor- Amint nézelődtem a pultoknál, szedtem a kis prospektusokat arra lettem figyelmes h tőlem 1 méterre van egy tárva nyitva lévő kapu és mögötte meg fossziliák tök jo kis csontvázak ugyh elindultam feltérképezni. A szokásos kis extázisomban voltam, hogy mindent értek meg hogy dejo ezt már tanultuk, de király minden stb. Kb már 20perce lehettem bent amikor feleszméltem hogy mindenki pulcsiban van, mindenki fotozkodik a nagy dinoval meg hogy lassan a 3. terembe megyek be. Ekkor realizálodott bennem h én fizetés nélkül szépen beslissszoltam a múzeumba. Eléggé elszégyeltem magam, mert hát nem volt nekem ilyen szándékom de hát ki fogja ezt nekem elhinni ha rajtakapna. Szóval eléggé megijedtem de nem tudtam hogy most maradjak vagy menjek-e. Végülis ugyse egyedül akartam megnézni a muzeumot ugyh kimentem. EGyébként sem sajánlom a term.tud muzeumtól azt a 6 euros belépőt.

Mostmár tényleg hazafelé menet pedig 5 H&M-et végig járva megtaláltam azt a gyűrüt amit 2 hete meg akartam venni csak mindig halogattam.

EZ egy király nap volt

Ma volt az első nap az iskoláááááában:) öröm teli dolog ez. pláne h reggel 6kor keltem, még sötét volt, és ez jobb már nem is lesz..esett az eső. ez majd idővel hóvá fog változna, az még jobb lesz. az óra 36as busz elment előttem így a tízperccel későbbivel utaztam. Nagy szerencsémre, mivel jött egy kedves ismerősöm is. A német diáklány aki szintén bioszos. Kicsit reggel bemelegítettem a némettudásomat, szerencsére nagyjából egy helyre is mentünk, bár ő elsőéves ugyh nem valószínű hogy lesz együtt óránk. nagynehezen megtaláltam  a termet, jó korán ott voltam persze. Kezdtem felmérni a terepet, szokásos cívódás h első sorba üljek, akkor stréber vagyok, ha hátrébb akkor nem érdekel ha középre az meg olyan, nem tudom mi, ugyh beültem a második sor szélére, ez olyan köztes megoldásnak tünt. Aki utánnam érkezett -kb mindenki- mind mögém ült tele volt a terem körülbelül és én voltam a kapocs a tanári asztal és a padok között ugyh amíg lehetett hátrább ültem egy padsorral. Örültem is fejemnek hogy legalább lesz vki a közelemben ha vmit kérdezni kell. Eltelt lassan félóra és nem történt még semmi. Se tanár se senki, már vkik épp indultak volna haza, amikor az egyik csaj elkezdett telefonálni, és mindenki rá figyelt. Ebből gondoltam h most ő vmi kulcsfigura lesz. És valóban, a tanárral beszélt, aki közölte a csajon a keresztül h ez az óra ami 12ig tart, csak december 7től kezdődik majd. Gondoltam megkérdezem a közelemben ülőket h jól értettem-e, és valoban. Vicces h ez sehova nem volt eddig kiírva, se a kis tanulmányi online izébe, sehol. Tiszta elte feeling. Szoval sezután szépen hazakullogtam, gondoltam a Természettudományi muzeumba belesek dehát 9kor semmi nincs nyitva.. Ja és kifelé jövet a teremből találkoztam egy erasmusos pajtás lánnyal, akivel beszélgetünk egy 5 percet. Nem volt túl izgalmas.

külön kis posztot érdemelnek az állatkák, annyi mindenkivel találkoztunk már.

először: Valamelyik nap éppen az Alexander platznál sétálgattunk estefelé, a városban gyönyörködve. A Kaisers bolt mellé érve valami átszaladt előttünk az úton. Gondoltuk macska, pár mp múlva 3 hasonló lény jelent meg ugráló mozdulatokkal fehér popsit villantva. Ezek bizony nyulak voltak. Nem nagyon akartuk elhinni, úgyhogy utánuk szaladtunk, és valoban 4 jól megtermett nyúl volt. Szerintem nem otthonról kidobott nyuszik volak, mert akkor nem lettek volna négyen, vagy lehet hogy az utcán bandázódtak össze, nem tudom Mindenestre nagyon tündériek voltak.

másodszor: Szintén estefelé ballagtunk haza mert a kurva busz 5 megállóval hamarabb tett le minket - 9 után minden 2. busz jó csak nekünk ami házhoz visz, ez 20' várakozási idő-. Épp a házunk közeléhez értünk egy sarokra talán,amikor megláttunk egy állatot. Ez is elég macskásnak tünt, meg hát mi másra gondolna az ember, de persze ez sem az volt. -megjegyzem macskát még nem is láttam az utcán-. Szoval ez az állat megállt nézett minket, mi is őt aztán pár mp után le is esett a tantusz--->ez egy kurva nagy róka. Ott sétált a járdán velünk párhuzamosan, nem zavarta se a sok fény se az elmenők autók. Egyébként kb 10,15 perc séta tőlünk az erdő, ami elég nagy, 3 nagy tóval. Tényleg hatalmas egyszer futni is voltunk, 1órát és ígyis a negyedét jártuk-futottuk be.

harmadszor: Ma (2010.okt.17) a Berlini központi állatkertben voltunk, ahol sokféle állatot láttunk,  az elején főleg galambot és kacsát, kezdtünk is aggódni, de aztán minden jóra fordult..Személy szerint a kedvencem Plumplori volt! Keressetek rá googlben!

ma volt a palacsinta sütés próbája a Hackescher Markton. 10re mentünk oda az Andival épp akkor kezdett kipakolni a bácsi ugyh még korán is jöttünk, ami jó jel, mert így lehet tovább aludni majd a későbiekben. Szoval megnéztük ahogy kipakol, jött pár vevő, megnéztük mit hogyan kell csinálni majd elkezdtünk gyakorlni. Minden darabot amit csinált az Andi kidobtunk, mert hát eladni nem lehetett....Aztán kb az 5ik kidobott után mondtam h esetleg nem ehetnénk-e meg, mire mondta a bácsi h a végén olyat csinál nekünk amilyet szeretnénk, de végülis üresen is elmajszoltuk mert kurva hideg volt és a kezünknek is jól esett azt a meleg palacsintát fogni. Egyébként nagyon speciális ki technikája van az egész procedurának, nem egyszerű menet de bele lehe jönni. Olyan 1körül jüttünk el megettünk 3-3 palacsintát, és már rosszul is lettem tőle. Ezek amúgy 30cmes átmérőjő palacsinták háromszöggé hajtogatva, ugyh jol lehet velül lakni. Szombaton megyek újra. Most épp itthon vagyok, estefelé megyünk be a városba vagy vmi kiállításra vagya moziba vagy csak iszogatni.

bis bald

ma gyönyörűem korán keltünk fel, hogy reggel 10re a piacra érjünk. Találtunk egy nagyon nagyon agyon reklámozott piacot, ugyh a megnyitóra el is mentünk. Egy elhagyatott gyár épület beljese volt berendezve. Legnagyonbb sajnálatunkra nem olyan igazi zsibis piac volt hanem kurva drága designeres piac. Elég jó cuccokat láttunk és nagyon jól volt megcsinálva az egész, mindent a szemnek semmit a pénztárcának! Épp már a kijárat felé ballagtunk, amikor egy palacsintát sütő bácsi odaszólt hozánk: -Lányok, miért nem esztek inkább palacsintát?- Erre egy kicsit meglepődtünk, nem tudtuk h most ez köszönés akart lenni vagy provokálás. Mindenestre közelebb léptünk, neetegéltünk aztán beszélgetésbe elegyedtünk a Kolozsvári bácsival. Meg volt a hogyhívnakhonnanjöttélmittanulszmeddigmaradsz kérdés sor, majd a bácsi egy ledülettel munkát is ajánlott.Hétvégenként szombat VAGY vasárnap kellene napi 8 órát palacsintát sütni, 5euros orabérrel. Elég jól hangzik,oder? A normális időszámítás szerinti hnap megyünk reggel egy próba sütögetésre azegiyk piacra. Amugy ez a palacsinta az egyik kedvencem, óriási méretű és a legjobb választás a banásos nutellás!

A menő piac után elmentünk egy igazi bolhapiacra, na ott aztán minden volt. Kb egy órát el is molyoltunk ott, ez után pedig elmentünk egy hajókirándulásra Berlin körül, ami egy órát vett igénybe. Ja és mindezt azért tettünk mert iszonyat szép idő volt, nem meleg de verőfényes napsütés.

Hazafelé menet bevásároltunk Andival, pizza 0,89ért meg sö 0,45ért. Szeretek itt vásárolni, Berlinben

elloptak tőlem 4 előrecsomagolt otthonról hozott pick szalámit. kurva ideges vagyok. itt tök drága a hús, direkt nem akartam erre költeni! Orsi, kérlek hozz nekem!!!!!!!!!!

amugy ma eddig minden szuper a szalámi tolvajt leszámítva, vettem egy tök jó könyvet az óráimat is felvettem. Moritzal is találkoztam meg a kis bioszos haverjaival. Mind olyan kedvesek voltak.Na meg persze ma fél napot németül beszéltem, jól le is fárasztott.Jaja, meg van mensacardom igy nagyon olcson nagyon nagyon sokat és finomat tudok enni:) (talán ez a szalámi kompenzálása a sorstól?)

na kiderült hogy mi is történt valójában, Hunorka nagy részegségében felzabálta az összes szalámimat úgy, hogy még nem is emlékezett rá! De miután ez kiderült szépen bevásárolt, persze nem pick szalámit,de rendes volt ez azért tőle. ugyh nem ég a ház kajaügyileg:)

le kell írnom hogy mi történt ma mert komolyan mondom hihetetlen!

kitaláltuk h bemegyünk estefelé a városba beleszagolni a Berlini életbe. Délelőtt lustálkodtunk, elmentünk futni majd 6 óra körül bementünk a vrosba. " szinházba is bementünk hogy hátha betudunk logni és kibliccelni a 31euros belépőt. Nem sikerült ugyhogy bánatunkat a Lidlben orvosoltuk. Vettünk gint és citrom levet. Joghurtot is vettünk hogy majd azt megesszük és majd aztán abból iszunk mert műanyag poharat nem árultak. De végülis egy félliteres üvegbe kevertük össze a dolgokat. Meg is ittunk egy ilyen fél literes variácot majd beültün kegy roppant vicces helyre, ahol szőrös volt a fal és szivecskés világitás volt. Férfi volt a pincér és a legtöbb vendég is (2 fő) Lehet sejteni a bár jellegét ez alapján. Mindenestre mi jól elvoltunk ittunk sutyiba a piát Hunor jack Danilest ivot még pluszbna én meg sört. Lezdett a hangulat a tető fokára hágni, 2 spanyol srác is csatlakozott hozzánk, majd arra lettem figyelmes hogy Andi és Hunor eltüntek. Az utcán volak, teljesen ramaty állapotban. Kiütötték magukat. Szerencsére a tul oldalon volt egy kajálda, 3 Euroiért vettem nekik kaját amit szétszortak a földön, tömtük beléjuk a maradékot de csak nem akartak enni,. (spanyol srácok is segitettek). Ekkor elkezdődött a hányás roham. Fél órát töltöttünk ott majd a buszra ami hazáig vitt volna felpettantunk de 2 megálo mulva le kellett szállnunk.A buszmegáloban másfél órát töltöttünk, séta-hányás-alvás kombinácioban, én meg mint egy ovónéni felügyeltem. Aztán jött egy busz 2kor, fel is száltunk rá. Nagy megleptésünkre 2 biztonsági őr szerű fazon, szólt hha valamelyikünk rosszul van akkor üljünk előre. Így is történt, és eközben még kellemesen el is cseverésztünk velük. Majd Andi megint rosszul lett. A busz megállt, a mi kedvünkért, Andi hányt és addig a busz  VÁRT RÁNK. 2 perc várakozás után a BUSZVEZETŐ MEGKÉRDEZTE HOGY JOBBAN VAN-e, VÁRJON-E MÉG RÁNK. Majd szóltunk h nem köszönjük, menjen csak el. Ez valami hitetlen volt.PEsten fel sem engedtek volna szállni. Végüis taxival hazakerültünk mert Hunor mindvégig stoppolt. Megállás nélkül, az ujja kicsit el is fagyott. Szoval ez lett a görbe estéből.Ja és persze magyarokkal szintén találkoztunk, azok közök voltak akik segíteni akartak volna látván hogy két embert cipelek a honom alatt. Holnap reggel 11re megyek a suliba találkozni a mentorommal. Megint lesz mit mesélni...ja meg az mkimaradt hogy az egyik szináhz ellőcsarnokában volt egy ingyen kiállítás, azt megnétük majd a mosdót is meglátogattuk. Ki volt téve 10zacsko WC papir és legalább 20 kibontott guriga. Annyira hívogata volt hogy eltettünk 1-1et. Még szerencse, volt mibe hányni a buszon...

Most egy kis történet követközik a tegnapi napról.-erre emlékszem a legjobban hisz tegnap volt-.

Reggel 12kor elindultunk Potsdam felé, 3asban. Andi, Hunor és én.-majd későb beszámolok róluk is- Mivel nagyon szép idő volt, 15 fok és verőfényes napsütés, az pályaudvarrol kiérve első utunk egy bicikli bérlőhoz vezetett.8 euroért remek kis bicikliket sikerült szerezni, persze alkudtunk az árból, hisz magyarok vagyunk. Szoval elindultunk egy kijelölt kis útvonalon, remek térkép vezetett minket. Gyönyörőek voltak a kastélyok a parkok, bementünk a botanikus kertbe is. Tök király kis növénykék voltak, majd nézzétek meg a képeket a már jól ismert oldalon! Utunk során egy kis házikonak a kertjében kávézgattunk, igazi kis tanyaház volt nagy nagy kerttel, irtó hangulatos volt. Aztá kezdődtek a bajok...

Már lassan az körutunk vége felé jártunk amikor a térkép nézegtése háttérbe szorult, és arra mentünk amerre épp kedvünk tartotta. Így kerültünk egy hatalmas erdő közepébe. Illetve bár csak a közepe lett volna, mert ha van közepe akkor széle is ami azt jelenti h egyszer ki lehet belőle jönni. De ebből nem lehetett. EGyik oldalunkon tó volt a másikon erdő, és egyik sem akart véget érni. Körülbelül egy órát bolyongtunk mire találtunk egy helyi térképet. Hát a térképen Potsdam nem szerepelt, ugyh egy emberkét megkérdeztük h a Potsdami főpályaudvarra hogy tudnánk visszamenni. A bácsi nagyon kedvesen azt mondta,hogy biciklivel körülbelül 3 óra lenne,ugyh azt nem ajánlja lévén h már 5 óra volt és 7kor a biciklis bácsi bezár. Szóval a leközelebbi vasutállomásra elmentünk( 50perc) és visszavonatoztunk. (tényleg kurva messze jöttünk el). Aztán haza-haza jöttünk Delbrückstrasséba -persze egy kicsit eltévedtünk itt is- ettünk fini levest, közben találkoztunk a konyhában egy német csajjal, aki bioszos és nagyon jófejnek tünt ugyh kezdek kicsit megnyugodni. A második fogásunk spagetti volt sörrel.

Na.

elkezdek mostmár írni, mert elég sok dolog felgyülemlett így lassan másfél hét alatt.nem ígérem hogy mindent le fogok írni, próbálok csak a legviccesebbekre visszaemlékezni.

szoval 28án megérkeztünk autoval este 8ra.elég izgalmas út volt, szlovákiában láttunk egy nagyon jó kis benzinkutat ahol jópénzért lehetett tankolni, bár a kocsiból nem szívesen szálltam volna ki.mellékelek majd képet -ha kitalálom hogy hogy kell-

szóval így kell- aham! Ezenkívül a városban lófráltunk a kis szüleimmel, közben elintéztem a dolgokat a hivatalban, a polgár mester jenő úrral. Az egyetemre is sikeresen beiratkoztam ugyh alles in Ordnung. Kaptam 100euro Welcom pénzt ugyhogy jó dolog ez az egyetem. Szüleim itt tartózkodása alatt került megrendezésre a Fest zum Tag die Deutschen Einhet című programsorozat, aminek keretében sok sört ittünk és még több kolbászt ettünk, vagy fordítva. Ja a koli az tök jól néz ki, 3 ágyas szobák vannak amiben egyedül vagyunk, saját fürdőszobával. Elég jól nézki, közös konyha van, amiben nincs semmi ugyhogy fazék lábos meg minden ilyesmit be kellett szerezni. Aztán vasárnap reggel elmentek a szüleim, elbúcsukodtunk kicsit pityeregtek, de én persze nem! aztán elkezdődött a Nagy Élet. vasárnap már egyedül jártam a várost,egyedül eszegettem, iszogattam, nem volt nagy élémény, eléggé el is keseredtem. Nem jó egyedül világot látni. Pláne elveszettnek éreztem magamat, mivel internet sem volt. A házi néni győzködött h várjak pár napor mire többen jönnek a koliba mert ha párosan fizetünk be a netszolgáltató cégnél, akkor olcsóbban jön ki az egész. ugyh vártam. Már a tököm tele volt hogy senkivel ne mtalálkozom a koliban, mintha vmi kísértet ház lenne, ha bárkivel is találkoztam az orosz volt, és nem nagyon állt köszönésre sem a szájuk, szoval eléggé reménytelen volt a dolog. AZtán egyik nap lementem a portára h elkérjem azoknak a szobáknak a számát ahol laknak és még nincs internet, hogy bekopoghassak, hátha valaki szövetezik velem.Amint visszaértem a szobámba és indultam vna kopogtatni, vki nálam kopogtatott. Legnagyobb meglepetésemre egy lányka állt ott aki szintén netet akart vna aszerezni, és a 2 mondat után ki is derült, hogy bizony ő is magyarországról valo. ugyh ez volt barátságunk kezdete. És nagyjából innen is kezdődik az igazi Berlini élet........